Működik mind a két változat (állami és fizetős), csak nem lehet pillanatszerűen átkapcsolni a kettő között, valamint az aktuális környezet sem közömbös.

A fizetős jó lehet, ha a magasabb képzettség nagy valószínűséggel magasabb jövedelmet is biztosít. Emellett nem árt, ha van egy komoly ösztöndíjrendszer is cégek, gazdagabb magánszemélyek (esetleg állam) részéről.

Ma két átlagfizetésből egy tandíj + albérlet + megélhetés kombó nem fedezhető. A diákhitel meg kissé veszélyes. Nem garantált, hogy némi lakáshitellel fűszerezve ebből belátható időn belül ki tud keveredni az illető. Egy menekülési út marad, a külföldi munka.

Úgy fest, hogy a 3% hiány tartásáért beáldozták ezt a területet, hogy biztosan meglegyenek a kohéziós pénzek.

Az oktatás átalakítása ugyanolyan káosz jellemzőket mutat, mint minden más intézkedés,törvény...ebben a két évben . A hatástanulmány már csak megvetendő múlt csökevény...látszik is minden provizórikus ötleten . Nem csak az általad felsorolt okok miatt rossz, az egész .
Ezt a területet is és még sok mindent beáldoztak a hiánycél, de még inkább a saját zsebtömés cél érdekében .

@friczi: az már igaz, hogy ha valamihez hozzányúlnak, akkor nem szokásuk a finomkodás. A tanulmányokat meg inkább hagyjuk. Fletóék 16,8 milliárdot fizettek tanácsadásért. Itt egy balos újság (csak hogy ne érje szó ház elejét): hvg.hu/itthon/20121204_Gyurcsany_Bajnai_tanacsadok_milliardok

Azt lenne jó tudni, hogy pl. a '80-as éveken mennyi hallgató volt és most mennyi van. Attól, hogy sokkal többen juthatnak be, nem lett több a tehetséges diák. Eleve kevesebb gyerek születik. Ez magával hozott egyfajta színvonalcsökkenést. Nekem még 105 pont kellett a 120-ból, mostanában be lehet jutni 200 ponttal is a 400+80-ból. Ismerősi körben már szóba került, hogy mely iskolák papírját nem fogadják el a HR-en.

Tökéletes félreértés (mindkét "oldaltól") ahogy megközelítik a kérdést. A lényeg: mennyi kiművelt fő kell a)a meglévő balfasz gazdaságpolitika mellett b)normális, kiszámítható C) egy sikeres ország gazdaságpolitikája mellett. Efféle kalkulus nem készül, e nélkül viszont minden közelítés hibás, vagyis drága és eredménytelen. Ugyanakkor tény, hogy ilyen számítást a) a jelenlegi politikai elit elvégezni képtelen b) ha képes lenne az ellenzék napi politikai érdekből szétcincálná. Konkluzió: végünk.

@hátmármindennicknévfoglalt: annak idején ott, ahol végeztem, általában ötszörös túljelentkezés volt. A kádár-rendszerben a felsőoktatásba évente 13500 főt vettek fel. Most 55 ezret ígérnek, négyszer többet. A növekedéssel nem is lenne gond, ha nem ment volna a minőség rovására. A gyatra minőséget meg nem kéne finanszírozni. Mint fent említettem, bizonyos iskolák papírjait komolyabb helyeken (multik) egyszerűen nem fogadják el.

Az ember már csak olyan, hogy ösztönözni kell valamiféleképp. Az ókorban korbáccsal, manapság fizetéssel. Itt is kell valamiféle megoldást találni.

Amit viszont senki sem feszeget: a hozott anyag minősége is romlik, amin nem is kell csodálkozni. Régebben írtam már valahová, hogy pl. szakközepekben az átjárhatóság miatt a szaktárgyakat később kezdik oktatni. Ezzel viszont az a baj, hogy az egymásra épülő tananyagokat jobb esetben egyszerre tanítják, szerencsétlenebb esetben meg megelőzi a kordé a szamarat.

Diplomásokat már a kádár érában nem fizették meg , abban az időben nem lehetett nyugatra menni dolgozni ,határon belül maradtak a kitanított diplomások.,esetleg ki disszidálni.1970-s éveben egy jó autószerelő sokkal többet keresett mint egy orvos.Az autó szerelő fiú is éppen olyan kitűnő tanuló volt mint aki egyetemre felvettek orvos képzésre.De a fiú a pályaválasztáskor az autó szerelő szakmát választotta ,kétszer annyit keresett mint az orvos,,,fiú mondta hülye leszek sok éven át tanulni kicsi pénzért ,,az orvosnak tanult lány még mindig tanult mig az autószerelő fiú már jó megszedte magát anyagilag ,önálló életet élt.Ez pedig a közeli ismerősünk körében történt.

Sokszor a jó szakma többet ér mint a diploma.

@Silcon: Az csacsiság, hogy a "hozott anyag minősége romlik". A hozott anyagot is az oktatási rendszer állítja elő, azt ugyanis nem hiszem, hogy a gyerekek ab ovo hülyébbek lennének. Voltam bátor utalni arra, hogy (az utóbbi kb. 15 évben) politikai elitünk képtelen rendszerként szemlélni a témákat, és magát a kormányzást. Nem lehet egyes elemeket kiemelni, megváltoztatni a következmények előzetes teljes körű felmérése, és mérlegelése nélkül. Sikeres országokban átgondolt kocepció birtokában az ellentételes oldalak kormányzása is a finomhangolásra irányul. No, ami most itt folyik, az nem az - nem is vagyunk sikeresek, illetve, a kormányzaton kívül az égvilágon senki nem látja a mostani folyamatokat sikeresnek. Úgy tűnik, mintha a világnak lenne ebben igaza. dE A BAJ IGAZÁBÓL OTT VAN, HOGY sehol sem látszik ama konszenzussal elfogadott gazdasági-oktatási nemzet-stb koncepció, és hol vagyunk még a szükséges finomhangolástól - leszünk egypáran, akik ezt már nem érhetjük meg. Pedig kár ezért a kis országért, sokkal több van bennünk annál, hogy százezerszámra üresedjenek ki életek, és megint százezrek "tántorogjanak" el...

@hátmármindennicknévfoglalt: Nem a gyerekekkel van a gond, hanem mint fent említettem, hanem a szervezéssel. Nem lehet egymásra tolni alapvetően egymásra épülő tárgyakat.

Abban egyetértünk, hogy szükség lenne konszenzusra legalább a főbb kérdésekben. Ez minden rendszerváltó országban megvalósult - mármint minket kivéve. A posztkommunista pártok 1-2 ciklus alatt a futottak még kategóriába kerültek, nálunk még mindig ők az esélyes kihívók. Ezért nem hiszek Bajnai féle csapatban. Egy-egy ember esetén még eladható a pálfordulás, de már túl sok olyat gyűjtött maga köré, akiről ezt még feltételezni sem lehet.

Egyébként meg hülyeségeket beszélek, igenis van konszenzus! Porig rombolni mindent, amit az előd csinált! Függetlenül attól, hogy jó vagy rossz megoldás volt.

@Silcon: Igen az efféle konszenzus azt eredményezi, hogy négy évig jobbra, aztán négyet balra menetelünk - előre meg persze tapodtat sem. A váltópártokról annyit, hogy olyan nincs - szerény de megalapozott véleményem szerint nálunk két, alapvetően posztkommunista elit szédíti különböző álarcok mögül a választókat addig, amíg a választás időt rabló intézményét fel nem számolják, illetve a jobbra-balra menetelés közben szerzett vagyonkákhoz csapódó hűbéres állomány ki nem röhögi nyilvánosan az efféle ideológiai koloncokat. Nagyon rossz a véleményem a politikai elitről, még rosszabb a választói közegről. Antall nagyon jó irányba indult el, 15 évbe tellett amíg szét tudták szerelni, amit felépített...

@Wendég: De ennek már több mint húsz éve... a szakmastruktúra nagyot változott azóta. De ez nem a legnagyobb probléma. A legnagyobb szerintem ebben a helyzetben az, hogy az egyetemi képzések létszámduzzasztásának legalább egyik oka a fiatalok munkanélküliségének bújtatása volt. A képzés ettől még lehetne jó, de hát a képzési színvonal tartásához, illetve emeléséhez emberi erőforrás kell. A létszámnövekedéssel pedig nem nőtt egyenes arányban az oktatói létszám, tekintettel egyrészt az oktatói bérekre (anyagilag mindenki jobban járt, ha nem új embereket vettek fel, hanem a megnövekedett munkát pluszmunkaként számolták el belsősöknek, vagy külsősöknek vállalkozóként), másrészt arra, hogy az ezelőtti felsőoktatási törvényben jelentősen megnőtt a kötelező oktatói óraterhelés minimuma, különösen a minősített oktatóknál. Aztán nemcsak az oktatói létszám, hanem az oktatási minőség sem emelkedett együtt a hallgatói létszámmal, különös tekintettel arra, hogy az egyetemi oktatáshoz (kevés kivétellel) a mai napig nem előírás a tanári képzettség (hogy a felnőttképzési szakértelemről ne is beszéljünk). Ezzel párhuzamosan a fejkvótarendszerű finanszírozással az intézmények érdekeltté váltak a létszám felduzzasztásában és a hallgatók benntartásában a rendszerben (függetlenül a teljesítményüktől). És akkor még nem beszéltem egy szót sem az ezen a területen is működő urambátyám rendszerről, a képzések struktúrájának hagyományos kialakításáról (azt írjuk bele, amihez értünk), az átjárhatóság, a színvonalat biztosító elismertetési eljárások hiányáról, meg egy csomó más bajról. Ezek mind, mind valós problémák, a teljes egyetemi rendszert újra lehetne húzni. De a keretszámok megvágásával (tévedés ne essék, az, hogy a pillanatnyi elképzelés szerint nincsenek keretszámok, nem jelenti azt, hogy az egyetemek több pénzt kapnak több hallgató képzésére, mint az ezelőtti utolsó tervben), illetve néhány képzésforma költségtérítésessé tevésével ez a folyamat nem fog elindulni.
Egyébként pont mostanában, a nagy képzési árhullám lefutásával és az érettségizők számának csökkenésével kezdett beállni valami valós arány a képzési igények szerint, ami pár éven belül a valóban színvonaltalan, illetve teljesen piacképtelen szakok és intézmények bedőlését eredményezte volna. 2010-ben már jól lehetett látni ennek a jeleit.