E magyar – nem svéd – közmondás hűen tükrözi azt a helyzetet, amely a fővárosi közlekedési társaság körül (leánykori nevén BKV) kialakult. Sőt nem is közös lóról, hanem mindjárt állatorvosi lóról lehet szó.
A szemlélő, aki kapkodja a fejét a milliók hallatán, úgy érzi, most valami nagyon igazságtalan történhet körüle. És valószínűleg igaza is van.
Nem jövök most az egészségüggyel, a pedagógusokkal, mert az ő történetük külön történet, amely semmivel sem összehasonlítható. Ehelyett szeretném azt mondani, a közlekedésben óriási tartalékok vannak.
Nem ismerem a svéd helyzetet, mégis azt gondolom, hogy a svédek megelégszenek – társadalomként az ÁFA kedvezménnyel, amelyet kapnak, és valószínűleg nem tekintik a központi közlekedési vállalatot amolyan forrásteremtőnek. Mihez is? Itt a teljes homály következik.
A budapesti közös lónak azonban túros a háta. Legyen éppen ez, vagy az e cég vezetője. Bár van ott felügyelő bizottság is, az önkormányzati szakbizottságokról már nem is beszélve.
A közlekedési cégek irányítási hovatartozása komoly talányt okoz az egyszerű halandónak. Mert képtelen utána menni annak, aminek utána kellene mennie.
Hol van ez – akárcsak az elméleti – transzparencia követelményétől, vagyis a transparency international, hagyjuk meg, jogosan kiált korrupciót.
Na már most akkor. Ideje lenne kinek-kinek kimásznia ebből a helyzetből. Függetlenül attól, hogy kit, mikor, milyen korrupciós eseten kapták rajta.
Szerintem minden út Rómába (magyar áttételben a pártfinanszírozás megoldatlanságához) vezet. Mindez szégyenteljes. Nincs mit egymás szemére hányniuk a pártoknak. Ugyanis a nép nem agybeteg, és nem szenved memóriahiányban.

@cselák:
A svédek protestánsok, és sohasem voltak meghódítottak, inkább hódítók. Náluk többnyire (kivéve a milliárdosokat) dicsőség az adófizetés. És odafigyelnek arra is, hogy mire költik a pénzüket. Nálunk meg Mária Terézia óta nemzeti virtus az adócsalás és senkinek sem hisszük el a pénzünkről szóló elszámolást.